Helószija. ^^ :D

Tegnap értunk haza Orleans-ból, ahol tök jó volt.

Azért mentünk, mert ott lakik Tonynak az anyukája és a nagymamája. Az anyukája a város azon részén, aminek a neve: Olivet. Jahj.., gyerekek! Én ilyen házat még életemben nem láttam! :D:D:D

- majd bejelölönm, hogy mi honnan mentünk, de 6 órás volt az út. Egyébként Orleans a Loire részén van Franciaországnak. 

 - Hát nem gyönyörű?! :)

A nő, kb. nemtudtam megállapítani, hogy mennyi idős, mert kb. 50 évesnek néz ki, de mivel Tony 47, így ezt a lehetőséget kizárnám.. Szerintem, minimum 70 éves lehet. De az tuti!!! , hogy plasztikázva van! Mert úgy néz ki, mint Cicolina.., viccen kivul! Feltöltött száj, műmellek.., metál durva! Na meg a ház. Az, tele van babákkal! Mindenhol! Csak a nappaliban, 8 darab kicsi(15cm*10centisalulaszoknyájuk). Van egy nagyobb még szintén a nappaliban, illetve egy nagyon kicsi. Akkor, mint egy muzeumban, midnenhol apro csecsebecsék, rozsaszin minden, a fuggony, az asztalterito, az ulokén a párna, Minden! De egyébként, nagyon jófej a nő! Igaz, hogy nem tudtam vele nagyon kommunikálni, de azért megérteni körülbelül, nagyjábol megértettem. Majd teszek fel képeket a városról, cska még nem kértem el a fotomasinát, mert a miénket nem hoztam vissza. 

A város, nagyon szép szerintem, olyan volt, mintha hazamentem volna, mert nagyon otthon éreztem magamat. Megnyugodtam, és ilyen furcsa boldog érzés fogott el. Nagyon jó volt. Bááár...

Végig csak arra tudtam gondolni, hogy milyen jó volt, amikor régebben anyáékkal, családilag mindig mentünk valamerre kirándulni. :) Mindegy volt, mert fel sem tunt, hogy milyen hosszu az ut, amennyit utazni kell. Mert élveztük egymás társaságát, és boldogok voltunk együtt! :) Most is azok vagyunk, a félreértések elkerülése végett, csak most ugyebár nem tudunk együtt nagyon semerre menni. De majd, ha hazamentunk Rékával.. :) Nagyon szerettem mindig a családos kirándulásokat. Anya meg apa mindig mentek előttünk kézenfogva, Rékával meg vagy egymást téptük, vagy játszottunk, vagy akármi. De Isteni érzés volt! És most egész hétvégén ezekre gondoltam! Szval nem éreztem magamat teljesen jól, de szép volt a város. És elhatároztam, hogyha majd nekem egyszer valamikor lesz egy családom, akkor én tuti, hogy mindig viszem majd valamerre őket, mert az életünk során nem arra fogunk emlékezni, hogy mennyi pénzünk volt, milyen autónk, vagy éppen házunk, hanem a közösen megélt boldog percekre!

Vettem ám egy hűtőmágnest is, mert rám lett parancsolva Gizike jóvoltából, hogy az az, amit el ne felejtssek! :) Hát én enm felejtettem el, és vásároltam egyet. :)

Ma, jön hozzánk, egy Máté(16) nevezetű fiúka, Hódmezővásárhelyről, egy hétig. Bastiant kérdeztem, nem várja. Kapja be! Kis hülye gyerek! (-nincs bocsesz, mert az! Nagyon idegesítő, sumákoló fogyaték arc, rosszul lett nevelve szerintem!)

Megyek edzeni.. :)

www.youtube.com/watch

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.