Este van, este van ki, ki secretpartyban. :D Én most fektettem le a kislányt aludni! :) 

Nagyon könnyen ment, lehet azért, mert lefáradt eléggé a fürdőben. :) Mindenesetre megkérdezte, hogy mellette alszok e majd? (mert a szülők elmentek vacsizni, meg iszogatni) Mondtam hogy nem, ha szeretne, akkor holnap mellettem aludhat! :) Hát majd meglátjuk.. De nem is baj, hogy elmentek a szülők, mert nem érzem magamat valami hudejol sajnos. Elaludtam kb. 5kor, és  felkeltem fél8korul.. :/

Hu, olyan jó volt tegnap meg ma is, hogy tudtunk beszélni már végre Zsuzskával is. Már csak Botonddal nemtudok beszélni kb. mióta kijöttem! :(

De ez a Tóóóóót :D , meg één, ooh, hát ha összezárnának minket Fruzsi, szerintem, ott kő kövön nem maradna! Ma, megy Fruzsi Kun Dávidékkal bulizni, de ez cska zért lényeges, mert amugy nem lenne az. :D Hogy ma a Diszkópatkányokat dolgoztuk fel Fruzsival. "párszor" már megnéztük, de cska és kizárólag együtt a filmet. És van egy bizonyos monumentuma a filmnek, ami nagyon jelentős! :D Ez a következő: 

"Ott állok és várok a telefonra. A fickó aki ott áll a telefonnál, megfordul és megböki a kalapját. Mit gondoltok ki volt az? Na ki??? Hát Emilio Estevez. A szabda préda, esküszöm, én meg: Emilioooo!" - Emilioooooooo! :D

Nagyon adja! :D És a lényeg az, hogy ezt a filmet, még anno Kun Dávid adta ide, hogy megnézzük. De még amikor gimis 6/2-ok voltunk, ők meg, 6/4-ek. Szval már nem most volt... És azóta minidg megnézzük egy évben legalább egyszer. Oylan ez, mint a Reszkessetek betörők első része! Mindne évben kötelező! ;)

Most valami ketrecharcot nézek (tök véletlenül) a tévében. Elég beteg! :/ Tudni illik ugyanis, hogy én "rettentően" agresszív egy ember vagyok. Eddig egy fiut pofoztam meg, de azt sem ismerem, hogy mi a neve. Csak annyit tudok róla, hogy egy buzi focista kötsög! :D

Izomláz van a vállamban, az egyikben, de nemtudom, hoyg miért. Lehet, hogy csak szimplán elaludtam, nemtudom.

Elhatároztam, hogy publikáló író leszek. Publikálok, mert amik bennem vannak, csak így tudom a külvilág számára közvetíteni. Sokszor van, hogy nem értik meg mások, mi folyik bennünk. Mi az az összefüggéstelen dolog, amit nem tudunk elmondani. De van, egy olyan mély emberi kapcsolat, amikor már nem kell beszélnünk a gondjainkról, elég egy szót leírni, vagy elég csupán egy tekintet, amiből érezhető a probláma forrása. S van úgy, hogy hiába akarnád elmondani, amit érzel, vagy ami éppen folyik a kis lelkedben, egyszerűen nem tudod, mert nem jön ki a szádon a szó! Én ezért inkább leírom egy versben, gondolatban, megfogalmazva, úgy, hogy mindig kellő képpen érthető legyen, hogy mit, miért, kinek, mikor írok. Kifejező eszközöm az írás, és erre itt jöttem rá a kanapén üllve, egyedül a csészémmel. Sokan nem ismertek, sokan félreismertek, de ez így van jól én azt mondom! :)

Na itt az első, amit megosztok veletek[véleményeket elfogadok]:

"Amikor már érzéssel síelsz a pályán, úgy, hogy nem rémiszt a hegy, és nem látod a veszélyt, csak érzed, akár vakon is, hogy merre menj, amikor magadban érzed a hegy minden fuvallatát, na, az a síelés felhőtlen szabadsága!"

ááh, megőrit ez a muzic! 

     https://www.youtube.com/watch?v=Bdtutq4dDL8&feature=related

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.